Kiwi a mi kutyánk!

Border Colliet akar a család!

A történet ott kezdődik, hogy nekem eddig csak rottweilereim voltak. Viszont egy alkalommal a feleségemet megharapta az aktuális rottweilerünk, aki annak előtt nagyon jóban volt a párommal. Korábban már állatorvos “diagnosztizálta”, hogy a kutyám ideggyenge. És igen ennek voltak jelei, amiknek a leírásával most nem szaporítom a szót. A családunk a fenti eset után úgy határozott, hogy adjuk oda valami telep őrzésére a Negró kutyánkat. Jó helyre került és talán még a környezet változás is jót tett neki.

Beszélgettünk, nézelődtünk egy másik kutyáról… egy család-barátabb kedvencről álmodoztunk. ÉS megtaláltuk a fajtát amit mindenki szeretett volna a családban. “Egy border collie legyen a következő kutyánk” hangzott mindenki szájából az akarat.

Ismerősöm, aki ezt a fajtát tenyésztené, nem volt. Így leültem a net elé és elkezdtem olvasni a fajtáról. Tetszett amiket olvastam róla, hogy értelmes, okos, könnyen tanítható, pörgős és nagyon hűséges. Persze rosszalkodni is képes ha nem foglalkoznak vele eleget.
Nézegettem ezek után a hirdetéseket és találtam egy szimpatikus hirdetést, ahol 9 kiskutya született. Beszéltem a hirdetés feladójával és kiderült, hogy Győr melletti kis településen laknak. Uhh, ez azért elég messze van Solttól. Megpróbáltam olyan hirdetéseket keresni amik a közelben vannak, de a feltett képek, azon a kutyák, és a körülmények a képeken… elképesztőek voltak. Irány vissza a Győri hirdetésre. Tüzetesebb olvasás után kiderült, hogy a kiskutyák még csak 2 naposak. :((( Mi azonnal akartunk egy ilyen kiskutyát! :(((
Pár nap után ismét elolvastam a hirdetést amikor is leesett, hogy a kutyusok születésnapja május 11. Ami egybe esik a feleségem születésnapjával (hónap, nap). Erről tájékoztattam a családomat és egyöntetűen az a döntés született, hogy ebből az alomból szeretnénk kiskutyát. Telefon a tenyésztőnek és közöltem vele, hogy szeretnénk vásárolni tőle egy kutyust. Előleget nem fogadott el, viszont minden héten küldött fotókat a kutyusokról, ami alapján láttuk a fejlődésüket. Az egész alomból egy olyan lány kutyus volt akinek vékony fehér csík volt/van a homlokán és úgy döntöttem Ő lesz a választásom. Ezt közöltem a tenyésztő hölggyel, mert elég gyorsan jelentkeztek a leendő gazdik.

Aztán vártunk,,, és vártunk. Nagyon hosszúnak tűnt ez az idő…

Végre mehetünk a Kiwiért! Mert ugye a név választással is eltöltöttünk pár napot, ami nem hozott eredményt, ám a Mangó nekem nagyon tetszett… leszavaztak. A lányom dobta be a “mi lenne ha Kiwinek hívnánk W-vel?” mondatot, amire végül mindenki rábólintott. Még én is.
Szombat 13-14 órát beszéltem meg a tenyésztőjével, amikor megyünk majd érte. Gyöngyi (feleségem) megszervezett egy péntek-szombat Győrben programot, így már péntek reggel útra keltünk. Fürdés Győrben pénteken egészen estig, majd egy Győri Motelben töltöttük az éjszakát. De akkor már nem is volt másról szó, mint a Kiwiről. Valószínűleg, várakozással teli álmai lehettek mindannyiunknak!
Reggel lett!  De még itt a délelőtt, amit valahogy, valamivel gyorsan el kell tölteni… gyorsan, gyorsabban csak menjünk már a Kiwiért!!!
Arra már nem is emlékszem mivel telt a délelőtt, mert csak a kutyusra tudtam koncentrálni! Na meg a gyerekeim (Martina és Lőrinc) sem beszéltek már másról mint a Kiwiről. :)
Eltel az ebéd (nem volt valami emlékezetes) és indulhattunk a Kiwiért! Elő a GPS-t és irány Győrzámoly. Probléma mentesen megérkeztünk a tenyésztőhöz. Nagyon szép udvarban nevelkedett a Kiwi és testvérei. Gondos, odafigyelő gazdik fogadtak bennünket és a kutyákkal együtt rögtön 18-n voltunk a kertben. Kiwi rögtön jött és tarolt a szívekben… nálunk :) Még egy utolsó féregtelenítő paszta beadása is megtörtént (benne volt az árban) és az oltási könyvet kézbe véve láthattuk, hogy a 6 hetes oltást már megkapta.

Ez a barátságos család hellyel, kávéval és hűsítővel kínált bennünket. Jót beszélgettünk, majd elindultunk haza, mert már alig vártuk, hogy csak mi lehessünk együtt a Kiwivel.

A haza út könnyed utazásnak tűnt így a Kiwi társaságában és gyorsan haza is értünk. Autóból kiszállva megkezdődött az udvar feltérképezése Kiwi módra. Mint egy kisbaba. Mindent megnyal, megrág, megharap és ettől boldog 😀 Na pont egy ilyen kis gézengúz hiányzott az életünkből! Lehet szeretgetni, ölelni, babusgatni és játszani! Mindezt imádja és követeli is!

Így lett a Kiwi a mi kutyánk

 

 

Bejegyzés megosztása


A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezárás